(Wass Albert)
Reád gondoltam
Reád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.
Warning: Undefined array key "szerző_hozzászólása" in /var/www/customers/vh-4414/web/home/www.csillart.hu-083E64/wp-content/themes/flowvin/comments.php on line 66
Warning: Undefined array key "szerző_email_hozzászólása" in /var/www/customers/vh-4414/web/home/www.csillart.hu-083E64/wp-content/themes/flowvin/comments.php on line 68